Sokszínű hétvége

Szóval ez a hétvége elég külenlegesen és élménydusan alakult és nem csak azért pozitív, mert hétfőn nincs suli, magyarul 3 napos hétvége van, hanem mert sok minden is történt.
Szóval szombat reggel úgy kezdődött minden, hogy reggel elmentünk egy órára korizni az Arénába, ahol a hokizok is. Reggeli ébresztőnek pont jó volt és persze arra is, hogy jobban belerázódjak a korizásba, és hogy a következő edzésre jobb legyek, egész sok vissza jött, mert hogy utoljára, a mostaniakat leszámítva, télen, január-február környékén korcsolyztam. Szóval 1-2 kissebb esést leszámítva egész jól mentek a dolgok.
Délután elmentünk egy model-repülőgép bemutatóra, ahol a család egyik tagja is részt vet. Izgalmas volt, bár délután esett az eső, és a szél miatt 2-3 óra után le is állították a bemutatót. de arra pont jó volt, hogy anyám bátyjával megismerkedjek, akivel egész sokat beszélgettem, és meghívott szüretelni hozzájuk, hát érdekes, Kanadába nem számítottam arra, hogy szüretelni fogok, sokkal inkább otthon, de hát valami új dolog, szóval szerintem megyek. Sőt, vadászni is fog menni 4-5 napra, ha megoldható oda is lemegyek.
Este egy rendőrnél vacsoráztunk, nem azért mert máris szembe kerültem volna a helyi törvényhozással, hanem mert az anyám egyik udvarlója rendőr. Egész jó lassagne-t csinált, a többi annyira nem érdekelt.. :)
Másnap, vasárnap, úgy volt, hogy egy kamion versenyre megyünk, de mivel esős idő volt, ezért nem kockáztattuk meg, de végülis a család többi tagja elemtn paintballozni, és megkérdezték, hogy én is akarok e velük menni, öcsémmel habozás igent mondtunk.
Eléggé felszerelt volt a pálya, bár csak lehet hogy azért mondom ezt, mert legutób Dél-Afrikában paintballoztam, de ott volt egy 3 emeletes ház, és legalább 5-6 különböző pálya, különböző tereptárgyakkal. Én nagyon élveztem, és egész jól ment, bár lehet hogy ezt azért érzem így, mert 10-12 éves gyerekkel játszottam, oké, meg volt 2 felnött is, szóval általába az a csapat nyert, amelyikben én voltam, de bavallásuk szerint ők is jól szórakoztak.
Holnapra, hétfőre nincs még semmi komoly terv, de valószínüleg a többi cserediákkal futunk össze.
Eddig nagyon élvezem Kanadát és egész eseménydúsra sikerült minden.! :)

Első hét a suliban

Hát ezt is túléltem, mármint az első hetet, a suliba.
Hogy őszinte legyek, rosszabbra számítottam, mármint, hogy nehezebb lesz beilleszkedni, és hogy nem lesznek ennyire kedvesek az emberek, az, hogy az órák legtöbbjét alig értem, mert franciál annyira még nem tudok annyira jól, az pontosan olyan, amire számíottam, csak ülsz és mosolyogsz, és ha kérdeznek, mondod hogy 'Oui' mivel az emberek nagy része nem rossz szándékú, ezért ez a válasz nagyon univerzális. Persze azért a hét vége felé már azért ennél koplexebb válaszokat is tudsz adni, vagy legalább a kérdést megérted. :)
Pár hét, bár szerintem sokkal inkább hónap, és ez is a probléma is ki lesz lőve.
Szóval az első napokban érthető módon a cserediákok zárkozottan együtt voltunk, minden óra utána szekrényünkhöz mentünk és ott beszélgettünk, megvitattuk egymás tapasztalait, meg hogy kinek milyen osztálya van, stb, meg ebédelni is együtt ettünk. Amugy annyira nincs sok cserediák, összesen 8, ebből 5en ugyan abból a szervezttől jöttünk. Rajtam kivül vannak itt Ausztriából, Norvégiából, Finnországból, természetesen Németországnól (ők mindenhol ott vannak! :) ) és Dominikából is.
De szerencsére azért a már Pénteken már a helyi erővel ebédeltem, tehát próbálok elszakadni a többiektől, hogy legyenek kanadai barátaim is, de azért ez nem azt jelenti, hogy a többiekkel sem leszek jóba többet, mert azért jól el tudunk lenni és ritka sok hülyeséget össze tudunk hozni pillanatok alatt, ami nagyon pozitív.
Igazából az órákról annyira nem tudok és nem is akarok sokat mesélni, egyetlen óra ahol pontosan tudom hogy mi van, az természetesen az angol óra, szóval ez mindig egy felüdülés a napba, mert a sok bután nézés után egy óra, ahol tudsz érvényesülni. Még talán a franciát érdemesebb megemlíteni, ahol második nap az iskola úgy döntött hogy a legjobb csoportból átrak egy másikba, nem is értem hogy miért... :)
Szóval az új csoport tetszik, gyengébb, de több dolgot értek. Ami jelentősebb esemény, hogy rögtön első órán egy 200 oldalas átfogó esszét kért tőlem a tanár, franciáú, 3 téma közöl választhattam.. 5 perces egyeztetés után abban maradtunk, hogy írok amiről tudok, és amennyit tudok, és a legfőbb érvem az volt, hogy 200 szót önmagában nem tudok franciáúl, nem fogy 200 oldalas esszét. Végülis egy egész oldalt sikerült teleírnom, persze szótár segítségével, és persze magamról, meg amiről nagyából tudtam arról írtam.
A a többi órán sem említésre méltő dolog nem volt, van még matekom, Éthiqu, és törim és persze rajz, ami azért jó, mert könnyen lehet társalogni anélkül hogy a tanár beleszólna szóval azt pont ezért választottam, kis kikapcsolódás is. :)

Hoki

És igen, nem csak az iskola hanem a hoki edzéseim is elkezdőtek, amiket már nagyon vártam. Még soha nem hokiztam, mármint ilyen profibb szinten nem, de korcsolyázni viszonylag jól tudtam, szóval gondoltam, ha már itt vagyok Kanadába, akkor valami kanadairr fogok csinálni.
Szóval az első dolog, amit meg kellett tennem, megvenni.
Tehát egy teljes hokifelszerelés a következőkéép nézz ki. Alulra, sima aláöltözetett veszel fel, egy gatya, felülre egy garbó, értelem szerűen zokni. Erre felveszel, egy olyasmi dolgot, mint egy boxer, csak hálós, ebben van a szuszpenzor és az oldala tépőzáras, ez majd késöbb fontos lesz, erre felveszed a lábszárvédőt, ami nagyjából 20-25 centi széles, minden lábon, majd erre felveszed a hokizoknit, ami ezt eltakarja, és ekkor fontos az a tépőzás, mert a zokni telejét arra ráakasztod. Erre felveszel egy olyan gatyát, ami a térdedig ér, és nagyjából 1,5 centi vastag szivacs, majd jön a kori és alul készen is vagy. Felülre felveszed a gerinc és válvédőt, ami egy nagy mellényből áll, felveszed a könyökvédőt, majd a gégevédőt, és a hokipolót, végül a sisakot, ami a legkényelmetlenebb része az egésznek, és legvégül a kesztyűt. Na most erre edzések elött van olyan 5-10 perced, hogy átöltözz, szóval nem unalmas, ennél már csak a levétel a jobb, mert az edzés vége és a buszba való felszállás között van 15 perced, és ebbe még egy zuhanynak is bele keel férnie.
Na de az edzésnél tarottunk. 2x van 3 órás edzésem és 2x egy 1,5 órás, az órarendembe, amibe 9 nap van. Szóval viszonylag sokat vagyunk a jégen.
A három órás edzés közben van egy 10 perces szünet, ami pont elég arra, hogy valahogy újra visszatérj az elők közé, hogy legyen elég energiád a második részre, mert hogy az első edzésen én legalább 2x éreztem úgy, hogy ez így már pont elég megterhelő volt, szóval ebbe még bele kell jönnöm. A második edzés persze már jobban ment, mert már másodszorra volt kezembe az ütő, szóval annyira nem voltam béna, sőt, egy gólt is lőttem, amire én büszke voltam, a többieknek ez átlagos.
Eddig nekem nagyon tetszik, és igen, eléggé fáradt vagyok az edzések után, és sok mindenem fáj, persze nem az ütközések miatt, mert abból annyira nem érzel sokat, csak néha, pont ezért vannak a protektorok, de semmiképp sem hagynám abba. Lesz ez még jobb is, csak még egy kis edzés. :)

Hát, itt is elkezdődött a suli...

De még ne rohanjuk ennyire előre, mert az elöző bejegyzés óta és az iskola kezdete között is elég sok minden történt velem.
Ott hagytuk abba ha jól emlékszem, hogy Québecbe voltam. Hát igen. Még amikor a reptérről jöttünk haza, akkor elhaladtunk egy buszgyár mellett, és megragadta a szemem, a sok sárga iskolabusz, ami ugyebár otthon nincs, és mondta anyukám, aki egyébként egy buszos cégnél dolgozik, hogy lehet hogy el tud engem oda vinni.
Hát keddenm szóval nem sokkal azután meg is történt, mert a cége vett új buszokat és engem is magukkal vittek.
Ha nem is vagyok annyira fanatikus, mint azt ők hiszik rólam a buszokkal illetően, azért jobb volt otthon ülni és nemtom mit csinálni.
Egyik nap például elmentünk autózni egészen az Amerikai határig, tehát hogy a vidéki levegőból még többet szívjak megamba, meg persze a helyi tájban is gyönyörködhettem.
Szombaton volt egy nagyobb családi összejövetel, ahol az egész család ott volt, kb 40 fő. Ami annyiból volt több a megszokotnál, hogy a család saját tavánál volt, ahol van egy kisház, és nem messze onnan folyik egy folyó is, tehát eléggé izgalmas volt, főleg, hogy a folyóhoz egy 45fokos lejtőn kell valahogy lejutni, majd ott vagy rögtön a völgybe. Felfelé ez annyiban volt izgalmasabb, hogy a nagypapa saját úton akart felmenni, tehát árkon bokron keresztűl, ami a szúrós növények miatt kellemetlenebb, mint a kijárt, de én még lent önként vállaltam, hogy maradok a végére, és összeszedem a gyerekeket, ha baj lenne, ekkor még nem tudtam, hogy ez volt a legjobb döntés, mert egyrészt kijárt volt az út mire én odaértem, másrészt, amikor megálltunk hogy merre is tovább, sikerült legtöbbször egy szederbokor mellett megállni, ami meglehetősen ehető és finom volt.
Emellett még sok más mindent csináltunk, vasárnap egész nap Quebecben voltam a családommal, bejártuk azokat a helyeket, ahol még nem voltam, voltunk a parlamentbe, szóval zajlott az élet rendesen.
De most jöjjön az a téma, amire a cím, vagy nemtom mi is utal, az iskola.
Amint már korábban azt leírtam, hogy egy elég nagy iskola, és sok minden van itt, szóval ebből kifolyólag nem volt akkora nagy újdonság, de azért mégiscsak más volt, üresen mint ma.
Hát, először talán azt érdemes elmesélnem, hogy hogy is néz ki meg hogyan működik az iskola rendszer.
Reggel 9 órakor kezdöik a tanítás, ergo, 7:30kor bőven elég ha felkelek, ami eléggé komfortos az otthoni 6al szemben. 1 óra 75perces, utána 20perc szünet, délelött van 2 órád, utána 1óra 25 perces ebéd szünet, majd délután megint 2 óra, de közte 20perc szünettel. Szerintem ez így eléggé korrekt. :)
Nekem a mai nap, ami igazából egy bemelegítő nap volt, rövidített órák, meg ilyenek, eléggé tetszet, már amennyire egy suli jó lehet, ez az volt.
A tanárok jófejek, szóval ha nem is beszélnek angolul, lelkesek és segítőkészek, szóval velük nem hiszem hogy baj lenne. Ami viszont zavaró, hogy ez ugyebár a végzős osztály, de az egyetem és a suli között, még van egy suli, ami 2 évig tart. Szóval és most elviekben 16 évesekkel lennék 1 osztályba, de van olyan óra, amikor 12-13 évesek is vannak (arcra) az osztályban, és hát így nehéz barátkozni, hogy mindenki kisebb nálad, egy 17 éves sem volt, szóval muris lesz, első nap szokásosan, a cserediákok jól összeragadva voltunk, még mindenki egy kicsit zárkozottabb, de szerintem jó lesz ez. :)

Ez már Kanada

Az utolsó bejegyzéshez képest, annyi változott, hogy közben megérkeztem.
A repülőút szokatlanul simán, és gondmentesen telt el, annak ellenére, hogy Párizsig, egy 2 éves kislány ült mellettem a gépen, de szerencsére a Buci Maci magazin pont lekötötte annyira, hogy ne kezdjen el sírni...
Párizsban volt 4 órám átszállni, ami bőven elég volt, még sok is, de legalább biztosan elértem a gépem Montréálba. Amint már korábban írtam, annyira nem vártam ezt a hosszabb, 7óra 20perces utat, mert hogy kényelmetlen is unalmas. Kellemeset csalódtam, mert szokatlanul nagy hely volt a lábamnak, és sikerült nem kidörzsölt térdekkel leszállni, bár még ez sem segített azon a tényen, hogy kegyetlenül unalmas volt. Bár szinte végig aludtam az egészet, ami szintén szokatlan.
Montréálban gyorsan át kellett esni a vámon, ami kb 20perc alatt megvolt, de utána jött a hosszabb dolog, a bevándorlási hivatalnál, kb 30an voltak elöttem, ami azt jelentette, hogy olyan 1 órát álltam sorba, de szerencsére nem kezdtek el szívózni velem, biztos ők is legalább annyira fáradtak lehettek mint én, de végülis 5 perc alatt átengedtek. Voltak olyan cserediákok akiknek ez a művelett 2 óráig tartott...
Utána kimentem a reptér várótermébe, ott találkoztam a fogadócsaládommal, majd ahogy terveztük, egyik barátjuknál aludtunk Montréálba.
Ők nagyon kedvesek voltak, mondták ha bármikor szeretnék menni hozzájuk, vagy csak hely kell ahol aludni szeretnék Montréálba, akkor hozzájuk nyugodtan mehetek.
Másnap 4 órás autózás volt Saint-Georgeig. Útközben megismerkedtem az egyik legjobb hellyel, Tim Hortons, fánkok. Igaz, hogy rendőrautó nem is állt elötte, mint ahogy azt az ember elvárná, bár ahogy feltűnt, a mentősök is legalább annyira kedvelik a fánkot mint a rendőrök... :)
Saint Georges.
Egy 30 ezres kisváros, tipikus kisváros hangulata van, szóval a házak nagyjából egy sablonnal készültek, az utcák szinte megegyeznek, de vagy egy fajta hangulata, nekem tetszik. Majd képeken mindenki megcsodálhatja.
Az első nap nagyjából ezzel telt, este átjött az anyukám egyik barátja, mivel Ő kevésbé beszél angolul, mondhatjuk szinte semennyire, ezért belemerülhettem a francia rejtelmeibe.
Másnap reggel, beiratkoztunk az iskolába, többi cserediákkal, majd volt egy körbevezetés az iskolába...
Hát azt kell hogy mondjam, hogy nem egy rossz iskola, tehát amik főképp jellemzik az egy saját hokipálya, 1 szinházi előadó, 3 konditerem, 2 fedett kosárpálya, és egy úszómedence...
De ahogy feltűnt, ez nem csak engem, hanem a másik 4 cserediákot is legalább annyira megdöbbentette mint engem.
A suli után, az egyik cserediák anyjukája, megkérdezte, hogy nem e akarok velük elmenni ebédelni, valami kis helyi étterembe, hát persze hogy igent mondtam, majd utána mondták, hogy ebéd után elmennek Québec Citybe, ami egy 500 ezres nagyváros, legöregebb Észak-Amerikába,  és ha szeretnék, mehetek velük.
Ezt is hülyeség lett volna kihagyni, szóval velük mentem.
Nagyon tetszett a város, rendezett, mint minden, és tipikus öreg belváros, az öreg az 400 évest jelent, mert hogy itt akkor kezdődött el 'minden'. Közben jókat beszélgettem akikkel voltam, és megdöbbentet, hogy még csak 2-3 napja vagyok itt, de már így is elég sok minden történt, szóval szerintem egy elég sikeres csereévnek nézek szembe.

Hát így kezdődik

Ime az első bejegyzés, az első, és gondolom az utolsó is Magyarországról... :)

Szóval, egy évre kimegyek Kanadába, mint egy cserediák, aki ismer, az tudja, hogy ez nem az első ilyen lesz, korábban már Dél-Afrikában is voltam egy évet, bár így itthonról átgondolva, szerintem a két év teljesen különbözni fog, bár a korábban szerzett tapasztalatokat biztos itt is tudom majd értékesíteni...
És hogy miért pont Kanada? Kizárt hogy én Franciaországba menyjek, ami ráadásul még közel is van... (félreértés elkerülése végett, a franciákkal semmi bajom, csak nem szeretem őket :) )
Hát egy két tény, amit így előjáróban elmondanék, amik fontosabbak lehetnek..
Tehát Kanadán belül, Quebecbe fogok menni, azon belül is Saint-Geoges nevű kisvárosba. (A kisváros jelen esetben egy 30 ezres várost jelent). Quebec Citytől 1 órányi autózásra lesz, és nagyjából ugyan ennyire lesz az USA határa is. Montreáltól, ahol landolni fogok, 4 órányi autózásra lesz.
A fogadócsaládomban lesz egy 10 éves kisöcsém, Ludo, aki a levelekből leszűrve, egy elég aktív kis srác, cserkész, gitározik, és ahogy egy átlagos 10 éves, sok más mindent csinál.
Anyukám, Isabelle, régebben utazási irodában dolgozott, ebből kifolyólag sokat utazott és szerencsére máig sokat utazik, most egy helyi buszvállalat diszpécsere. Az emailekből az szűrődött róla le, hogy egy nagyon korrekt és kedves ember, aki szerencsémre, beszél angolul, tehát a kezdetekben ez sokat segíthez majd, de késöbb szeretném ha ez átváltana franciára, hiszen részben ezért is megyek ki.
Ha minden igaz, akkor augusztus 21én indulok Ferihegyről, onnan Párizsba, ahol lesz 4 órám akklimatizálódni, ami jelen esetben egész hasznos, hiszen Ferihegyet leminősítették, ami megnövekedett biztonsági ellenörzésekkel jár, ergo, több idő becsekkolni.
Hála a jó égnek, Párizsból mindössze 7 óra 20perc lesz az út egészen Montréálig, ami azért hála az égnek, mert Japán óta, 12 órás repülőút, valahogy a kezdeti lelkesedésem lelókadt az ilyen hosszú távú repülőútakkal szemben, mégpedig azért, mert fél négyzetméteren, egy 5 óra után már annyira nem is kényelmes székben, mondjúk úgy, hogy nem jó. :)