Hát, itt is elkezdődött a suli...

De még ne rohanjuk ennyire előre, mert az elöző bejegyzés óta és az iskola kezdete között is elég sok minden történt velem.
Ott hagytuk abba ha jól emlékszem, hogy Québecbe voltam. Hát igen. Még amikor a reptérről jöttünk haza, akkor elhaladtunk egy buszgyár mellett, és megragadta a szemem, a sok sárga iskolabusz, ami ugyebár otthon nincs, és mondta anyukám, aki egyébként egy buszos cégnél dolgozik, hogy lehet hogy el tud engem oda vinni.
Hát keddenm szóval nem sokkal azután meg is történt, mert a cége vett új buszokat és engem is magukkal vittek.
Ha nem is vagyok annyira fanatikus, mint azt ők hiszik rólam a buszokkal illetően, azért jobb volt otthon ülni és nemtom mit csinálni.
Egyik nap például elmentünk autózni egészen az Amerikai határig, tehát hogy a vidéki levegőból még többet szívjak megamba, meg persze a helyi tájban is gyönyörködhettem.
Szombaton volt egy nagyobb családi összejövetel, ahol az egész család ott volt, kb 40 fő. Ami annyiból volt több a megszokotnál, hogy a család saját tavánál volt, ahol van egy kisház, és nem messze onnan folyik egy folyó is, tehát eléggé izgalmas volt, főleg, hogy a folyóhoz egy 45fokos lejtőn kell valahogy lejutni, majd ott vagy rögtön a völgybe. Felfelé ez annyiban volt izgalmasabb, hogy a nagypapa saját úton akart felmenni, tehát árkon bokron keresztűl, ami a szúrós növények miatt kellemetlenebb, mint a kijárt, de én még lent önként vállaltam, hogy maradok a végére, és összeszedem a gyerekeket, ha baj lenne, ekkor még nem tudtam, hogy ez volt a legjobb döntés, mert egyrészt kijárt volt az út mire én odaértem, másrészt, amikor megálltunk hogy merre is tovább, sikerült legtöbbször egy szederbokor mellett megállni, ami meglehetősen ehető és finom volt.
Emellett még sok más mindent csináltunk, vasárnap egész nap Quebecben voltam a családommal, bejártuk azokat a helyeket, ahol még nem voltam, voltunk a parlamentbe, szóval zajlott az élet rendesen.
De most jöjjön az a téma, amire a cím, vagy nemtom mi is utal, az iskola.
Amint már korábban azt leírtam, hogy egy elég nagy iskola, és sok minden van itt, szóval ebből kifolyólag nem volt akkora nagy újdonság, de azért mégiscsak más volt, üresen mint ma.
Hát, először talán azt érdemes elmesélnem, hogy hogy is néz ki meg hogyan működik az iskola rendszer.
Reggel 9 órakor kezdöik a tanítás, ergo, 7:30kor bőven elég ha felkelek, ami eléggé komfortos az otthoni 6al szemben. 1 óra 75perces, utána 20perc szünet, délelött van 2 órád, utána 1óra 25 perces ebéd szünet, majd délután megint 2 óra, de közte 20perc szünettel. Szerintem ez így eléggé korrekt. :)
Nekem a mai nap, ami igazából egy bemelegítő nap volt, rövidített órák, meg ilyenek, eléggé tetszet, már amennyire egy suli jó lehet, ez az volt.
A tanárok jófejek, szóval ha nem is beszélnek angolul, lelkesek és segítőkészek, szóval velük nem hiszem hogy baj lenne. Ami viszont zavaró, hogy ez ugyebár a végzős osztály, de az egyetem és a suli között, még van egy suli, ami 2 évig tart. Szóval és most elviekben 16 évesekkel lennék 1 osztályba, de van olyan óra, amikor 12-13 évesek is vannak (arcra) az osztályban, és hát így nehéz barátkozni, hogy mindenki kisebb nálad, egy 17 éves sem volt, szóval muris lesz, első nap szokásosan, a cserediákok jól összeragadva voltunk, még mindenki egy kicsit zárkozottabb, de szerintem jó lesz ez. :)

Ez már Kanada

Az utolsó bejegyzéshez képest, annyi változott, hogy közben megérkeztem.
A repülőút szokatlanul simán, és gondmentesen telt el, annak ellenére, hogy Párizsig, egy 2 éves kislány ült mellettem a gépen, de szerencsére a Buci Maci magazin pont lekötötte annyira, hogy ne kezdjen el sírni...
Párizsban volt 4 órám átszállni, ami bőven elég volt, még sok is, de legalább biztosan elértem a gépem Montréálba. Amint már korábban írtam, annyira nem vártam ezt a hosszabb, 7óra 20perces utat, mert hogy kényelmetlen is unalmas. Kellemeset csalódtam, mert szokatlanul nagy hely volt a lábamnak, és sikerült nem kidörzsölt térdekkel leszállni, bár még ez sem segített azon a tényen, hogy kegyetlenül unalmas volt. Bár szinte végig aludtam az egészet, ami szintén szokatlan.
Montréálban gyorsan át kellett esni a vámon, ami kb 20perc alatt megvolt, de utána jött a hosszabb dolog, a bevándorlási hivatalnál, kb 30an voltak elöttem, ami azt jelentette, hogy olyan 1 órát álltam sorba, de szerencsére nem kezdtek el szívózni velem, biztos ők is legalább annyira fáradtak lehettek mint én, de végülis 5 perc alatt átengedtek. Voltak olyan cserediákok akiknek ez a művelett 2 óráig tartott...
Utána kimentem a reptér várótermébe, ott találkoztam a fogadócsaládommal, majd ahogy terveztük, egyik barátjuknál aludtunk Montréálba.
Ők nagyon kedvesek voltak, mondták ha bármikor szeretnék menni hozzájuk, vagy csak hely kell ahol aludni szeretnék Montréálba, akkor hozzájuk nyugodtan mehetek.
Másnap 4 órás autózás volt Saint-Georgeig. Útközben megismerkedtem az egyik legjobb hellyel, Tim Hortons, fánkok. Igaz, hogy rendőrautó nem is állt elötte, mint ahogy azt az ember elvárná, bár ahogy feltűnt, a mentősök is legalább annyira kedvelik a fánkot mint a rendőrök... :)
Saint Georges.
Egy 30 ezres kisváros, tipikus kisváros hangulata van, szóval a házak nagyjából egy sablonnal készültek, az utcák szinte megegyeznek, de vagy egy fajta hangulata, nekem tetszik. Majd képeken mindenki megcsodálhatja.
Az első nap nagyjából ezzel telt, este átjött az anyukám egyik barátja, mivel Ő kevésbé beszél angolul, mondhatjuk szinte semennyire, ezért belemerülhettem a francia rejtelmeibe.
Másnap reggel, beiratkoztunk az iskolába, többi cserediákkal, majd volt egy körbevezetés az iskolába...
Hát azt kell hogy mondjam, hogy nem egy rossz iskola, tehát amik főképp jellemzik az egy saját hokipálya, 1 szinházi előadó, 3 konditerem, 2 fedett kosárpálya, és egy úszómedence...
De ahogy feltűnt, ez nem csak engem, hanem a másik 4 cserediákot is legalább annyira megdöbbentette mint engem.
A suli után, az egyik cserediák anyjukája, megkérdezte, hogy nem e akarok velük elmenni ebédelni, valami kis helyi étterembe, hát persze hogy igent mondtam, majd utána mondták, hogy ebéd után elmennek Québec Citybe, ami egy 500 ezres nagyváros, legöregebb Észak-Amerikába,  és ha szeretnék, mehetek velük.
Ezt is hülyeség lett volna kihagyni, szóval velük mentem.
Nagyon tetszett a város, rendezett, mint minden, és tipikus öreg belváros, az öreg az 400 évest jelent, mert hogy itt akkor kezdődött el 'minden'. Közben jókat beszélgettem akikkel voltam, és megdöbbentet, hogy még csak 2-3 napja vagyok itt, de már így is elég sok minden történt, szóval szerintem egy elég sikeres csereévnek nézek szembe.

Hát így kezdődik

Ime az első bejegyzés, az első, és gondolom az utolsó is Magyarországról... :)

Szóval, egy évre kimegyek Kanadába, mint egy cserediák, aki ismer, az tudja, hogy ez nem az első ilyen lesz, korábban már Dél-Afrikában is voltam egy évet, bár így itthonról átgondolva, szerintem a két év teljesen különbözni fog, bár a korábban szerzett tapasztalatokat biztos itt is tudom majd értékesíteni...
És hogy miért pont Kanada? Kizárt hogy én Franciaországba menyjek, ami ráadásul még közel is van... (félreértés elkerülése végett, a franciákkal semmi bajom, csak nem szeretem őket :) )
Hát egy két tény, amit így előjáróban elmondanék, amik fontosabbak lehetnek..
Tehát Kanadán belül, Quebecbe fogok menni, azon belül is Saint-Geoges nevű kisvárosba. (A kisváros jelen esetben egy 30 ezres várost jelent). Quebec Citytől 1 órányi autózásra lesz, és nagyjából ugyan ennyire lesz az USA határa is. Montreáltól, ahol landolni fogok, 4 órányi autózásra lesz.
A fogadócsaládomban lesz egy 10 éves kisöcsém, Ludo, aki a levelekből leszűrve, egy elég aktív kis srác, cserkész, gitározik, és ahogy egy átlagos 10 éves, sok más mindent csinál.
Anyukám, Isabelle, régebben utazási irodában dolgozott, ebből kifolyólag sokat utazott és szerencsére máig sokat utazik, most egy helyi buszvállalat diszpécsere. Az emailekből az szűrődött róla le, hogy egy nagyon korrekt és kedves ember, aki szerencsémre, beszél angolul, tehát a kezdetekben ez sokat segíthez majd, de késöbb szeretném ha ez átváltana franciára, hiszen részben ezért is megyek ki.
Ha minden igaz, akkor augusztus 21én indulok Ferihegyről, onnan Párizsba, ahol lesz 4 órám akklimatizálódni, ami jelen esetben egész hasznos, hiszen Ferihegyet leminősítették, ami megnövekedett biztonsági ellenörzésekkel jár, ergo, több idő becsekkolni.
Hála a jó égnek, Párizsból mindössze 7 óra 20perc lesz az út egészen Montréálig, ami azért hála az égnek, mert Japán óta, 12 órás repülőút, valahogy a kezdeti lelkesedésem lelókadt az ilyen hosszú távú repülőútakkal szemben, mégpedig azért, mert fél négyzetméteren, egy 5 óra után már annyira nem is kényelmes székben, mondjúk úgy, hogy nem jó. :)